Review of The Good, the Bad and the Ugly (1966) by Dani Á — 22 Jun 2012

A 60-as à (C)vek európai filmművà (C)szetà (C)ben elpattant valami à (C)s az olasz neorealisták a cseh à (C)s francia újhullámosokkal karöltve akadtak ki a társadalom à (C)s egyà (C)nisà (C)g közt feszà 1/4lÅ' áthidalhatatlan ellentà (C)teken. Amíg az öreg kontinens nyugati fele unta magát a jólà (C)tben, az USA sem panaszkodhatott vezetÅ' világhatalomkà (C)nt, de kà 1/4lsÅ' à (C)s belsÅ' gondok is felà 1/4töttà (C)k a fejà 1/4ket. Miközben Amerika messzi földekre ment szabadságot meg egyenlÅ'sà (C)get hirdetni (ami aztán sok amcsi állampolgárnak nem tetszett, hát mà (C)g a komcsiknak) à (C)s megismertetni a demokrácia privilà (C)giumait, a saját földjà (C)n is rendet kellett rakjon, mivel a feketà (C)k polgárjogai mà (C)g a 60-as à (C)vekben is erÅ'sen korlátozottak voltak. Minden adott volt tehát a tengerentúlon egy kis csetepatà (C)hoz, tà 1/4ntetà (C)sekhez, pezsgÅ' à (C)lethez à (C)s a John Wayne fà (C)le western hÅ'sök leváltásához illetve megújításához.

A western tagadhatatlanul amerikai műfaj, esetà 1/4nkben pedig az "amerikai" igenis nagy súllyal bír, mivel Amerika nemcsak egy ország, hanem szimbólum is. A válságot jelzi, hogy a legjobb westernfilmeket már egy olasz rendezte (Sergio Leone, bár ezt nem illik zárójelben említeni), a Vadnyugat pedig a spanyol sivatagokba költözött. Az olasz dominanciát jelezni hivatott elnevezà (C)s, a spagetti-western legfontosabb strukturális változtatása , hogy elhagyják à (C)szak à (C)s dà (C)l tà (C)máját: Eastwoodà (C)kat már nem à (C)rdekli a hagyományÅ'rzà (C)s à (C)s haladást sà 1/4rgetÅ' országrà (C)szek hosszúra nyúlt vitája à (C)s a közà (C)ppontba nem egy, a kettÅ' között mindig helyesen egyensúlyozó cowboyt raknak, hanem egy ehhez közömbösen viszonyuló rejtà (C)lyes alakot. A Nà (C)vtelen Idegen cselekvà (C)seinek mozgatórugójává a pà (C)nz válik, miközben megjelenà (C)sà (C)vel, hallgatagságával à (C)s sugárzó magányával kívà 1/4l helyezkedik a infernóra emlà (C)keztetÅ' poros kisvárosok öntörvà (C)nyű lakóin. A semmibÅ'l tűnik fel a sivatag közepà (C)n egy và (C)gtelen tà (C)rben, szà (C)lsebesen vágtázik à (C)s halálbiztosan cà (C)loz, de a lelemà (C)nyessà (C)gnek sincs híján. Å? maga az individuum, aki azonosulási lehetÅ'sà (C)get kínál a nà (C)zÅ'knek, így válik minden jellemhibája ellenà (C)re pozitív hÅ'ssà (C). A pà (C)nz azonban inkább csak valamifà (C)le alibikà (C)nt szolgál Sergio Leone hÅ'seinek, a káosz minden bizonnyal a csillogó fà (C)m nà (C)lkà 1/4l is felà 1/4tnà (C) a fejà (C)t, egyszerűen csak azà (C)rt, mert a szereplÅ'k à (C)letformája így kívánja. Ezek a hÅ'sök và (C)gtelenà 1/4l talajtalanok, így nincs nagyon mià (C)rt harcoljanak, úgyhogy akkor már legalább egy kis pà (C)nzt kapjanak a szolgáltatásaikà (C)rt. Aprócska remà (C)ny azà (C)rt mà (C)g az ilyen cinikus à (C)s kiábrándult filmekben is akad, a Nà (C)vtelen Idegen önmaga mellett többször is kiáll a családà (C)rt à (C)s a barátságà (C)rt, tehát az ilyen hagyományos à (C)rtà (C)kekà (C)rt, amik egyre nehezebben à (C)rvà (C)nyesà 1/4lnek a világban.

A dollár-trilógia epizódjai nem kötÅ'dnek egymáshoz túl szorosan, csupán a rendezÅ'/fÅ'szereplÅ'/zeneszerzÅ' triója miatt kapcsoljuk össze Å'ket, à (C)s tűntetjà 1/4k ki a dollár jelzÅ'vel. A Nà (C)vtelen Idegen miközben kà (C)t másik alakot vagy bandát kijátszva igyekszik saját malmára hajtani a vizet, nem rendelkezik semmifà (C)le kötelà (C)kkel, ugyanakkor a szociális à (C)rzà (C)kenysà (C)g csírái, ha nagyon mà (C)lyen is, de ott lapulnak benne. Az nyitódarabban mà (C)g kellÅ'en karakteres ellenfelek nà (C)lkà 1/4l, magányosan, a második felvonásra pedig már Douglas Mortimer ezredessel szövetsà (C)gre là (C)pve igyekszik minà (C)l több lóvà (C)t zsebre tenni egy harmadik fà (C)l elkapása rà (C)và (C)n. Eastwood à (C)s Lee Van Cleef egà (C)szsà (C)gesen osztoztak a vásznon: Eastwood megmaradt az elsÅ' rà (C)szben megismert magányos jófiúnak, Van Cleef figurája viszont új tölteteteket adott a motivációs tárházhoz, mivel számára már nem a pà (C)nz, hanem a bosszú volt a legfontosabb. A harmadik rà (C)sz furcsamód úgy foglalja össze à (C)s viszi tovább a trilógia ívà (C)t, hogy elÅ'zmà (C)ny-törtà (C)net, a hármas egysà (C)get pedig már címà (C)ben is jelzi.

A polgárháború ideje alatt járunk, ahol Dà (C)l à (C)s Ãszak agyba-fÅ'be lövi egymást, de ahogy azt már megszokhattuk, a mi hÅ'seink kívà 1/4l helyezkednek mindezen, à (C)s kizárólag saját magukkal vannak elfoglalva, ezzel jól beintve a háborúzós feleknek. Egyszerűek, akár a vadnyugat, erÅ'szakosak, akár a vadnyugat, à (C)s kicsit sivárak is, akár a vadnyugat, de jellembeli kà 1/4lönbsà (C)gek mà (C)g köztà 1/4k is akadnak. Míg az elÅ'zÅ' rà (C)szek a nà (C)vtelen idegen szemà (C)lyà (C)re voltak kihegyezve, a harmadik felvonás jóval árnyaltabbra sikerà 1/4lt, miután erÅ's karakterekkel operálnak, a cselekmà (C)ny kerà 1/4lt elÅ'tà (C)rbe. Nem egy magányos hÅ's kerà 1/4l a közà (C)ppontba, hanem az, ahogy három öntörvà (C)nyű igyekszik keresztbe tenni egymásnak.

Amit eddig csak sejtettà 1/4nk a nà (C)vtelen idegenrÅ'l, az most bizonyossá válik. Egyrà (C)szt mà (C)g mindig Å' a legempatikusabb figura, gondoljunk arra, amikor a haldokló katonának adja a kabátját à (C)s a cigarettáját, majd a vállára hajtja az elÅ'zÅ' rà (C)szekbÅ'l már jól ismert leplet, aminek láttán nem kevà (C)s Leone rajongó arcára à 1/4lhet ki egy nagyon szà (C)les mosoly. Másrà (C)szt và (C)gleg világossá válik az is, hogy a pà (C)nz, számára sem bír igazi à (C)rtà (C)kkel, miután lazán ott hagy sokezer dollárt a Csúfnak. Az arany tehát csak à 1/4rà 1/4gy a kihívások keresà (C)sà (C)re, à (C)s egyedà 1/4l a gyÅ'zelem kà (C)szteti megelà (C)gedettsà (C)gre, múltja pedig továbbra is rejtà (C)lybe burkolózik, ami annál inkább ingerli a nà (C)zÅ'ket.

A Csúf múltja viszont annál is inkább elÅ'tà (C)rbe kerà 1/4l, à (C)s szolgál nà (C)mi alternatívával, mià (C)rt is lesz az ember bandita, aki körà 1/4lbelà 1/4l minden là (C)tezÅ' vádban bűnös lehet. Szemà (C)lye, válogatott káromkodásai à (C)s folytonos locsogása állandó humorforrás (âHa lÅ'nöd kell, hát lÅ'jà (C)l, ne fecsegj!â?). Å? nem olyan ravasz, mint társai, de a pisztolyt legalább olyan gyorsan forgatja, à (C)s így is rendesen sarokba tudja szorítani a csavaros ellenfeleket. Miközben a pà (C)nzt hajhássza, azà (C)rt a bosszúból is kijut neki bÅ'ven, hogy à (C)ppen mikor kin, az szituációtól fà 1/4ggÅ'en változik: hol a Jót, hol a Rosszat szeretnà (C) lyukasra lÅ'ni.

A Rossz pedig egyszerűen csak rossz, nem và (C)letlenà 1/4l Å' az egyetlen, aki meghal. Rezzenà (C)stelenà 1/4l gyilkol le családokat, haldokló öregembereket, ver meg nÅ'ket, kínoz hadifoglyokat, tehát átlà (C)pi azokat a határokat amikà (C)rt Eastwood nà (C)vtelen idegenje ha ritkán is, de kiáll. A film egyà (C)bkà (C)nt is bÅ'velkedik erÅ'szakban, mindhárom fÅ'hÅ's rà (C)szà (C)rÅ'l, à (C)s pont ott fordul egy parányit szatírába, ahogy ezeket egyszerre à (C)lteti à (C)s elítà (C)li (de elsÅ'sorban alkalmazza). Van valami paradox ebben a hÅ'smítoszban, ami valahol teljesen à (C)rtelmetlen, mà (C)gis tetszik.

Kevà (C)s trilógia là (C)tezik, aminek második rà (C)sze túlszárnyalta volna a nyitó darabot (legjobb kivà (C)tel ez alól a Birodalom Visszavág vagy a Mad Max 2), de mà (C)g kevesebb van, amelyiknek záróakkordja koronázta volna meg a sorozatokat (ilyen az Indiana Jones à (C)s A Gyűrűk Ura). Leone szerzÅ'i eszköztára viszont a finálà (C)ra vált a legkiforrottabbá, pedig az elsÅ', műfajteremtÅ' rà (C)sz után a folytatás is emelt nà (C)hány szintet azon a bizonyos kà (C)pzeletbeli là (C)cen. Persze, ez mind csak rizsa, mert igazából Morricone fà 1/4lbemászó dallamai, a kietlen sivatagok, Eastwood rezzenà (C)stelen arca à (C)s ráncba burkolózÅ' szemei, az oldalra húzott mosolya, az elhagyhatatlan cigaretta, a szemre árnyà (C)kot vetÅ' kalapok, a strapabíró farmerok à (C)s a pattanásig feszà 1/4lt párbajok teszik felejthetetlen à (C)lmà (C)nnyà (C) Sergio Leone trilógiáját. Ezekà (C)rt az apró gesztusokà (C)rt tudjuk igazán szeretni.

Nagyon. Nagyon...