Review of Anatomy of a Murder (1959) by Gergely K — 17 Apr 2010

A bírósági történeteknek igen komoly múltja van. Filmek és sorozatok tömkelege igyekszik bebizonyítana, hogy Justitia nem vak, vagy azt, hogy néha pénzzel megvehetÅ?. Az estek többségében, a bírósági filmekben, egy tévésen megvádolt karakter áll a középpontban, aki ellen számtalan bizonyíték szolgál, de egy lelkes ügyvéd mégis felszínre hozza az igazságot.

Az Egy gyilkosság anatómiája, meglepÅ?en realisztikus képet fest egy ügyvéd történetérÅ?l, aki megtépázott renoméja és pénz híján egy olyan ügyet â??választâ??, amiben a gyilkos és szándéka ismert és teljesen egyértelmű.

Egy fiatal katona (Ben Gazzara), miután feleségét megerÅ?szakolják, bosszúból, a tettest hidegvérrel szitává lövi, annak kocsmájába egy rakás szemtanú elÅ?tt.

Ennek ellenére, Å? hisz tettének jogosságában és felkéri Paul Biegler (Stewart) ügyvédet védelmére. A film elsÅ? egyharmadában Biegler feltárja az ügyet, aminek köszönhetÅ?en megismerjük a szereplÅ?k igazi arcát.

Ezek az arcok, pedig nem az ártatlanság megtestesítÅ?i, a megerÅ?szakolt feleség (Lee Remick), minden csak nem makulátlan erkölcsű, a könnyűvérű céda, jelzÅ? sokkal inkább illik személyiségéhez.

Férje, pedig inkább egy idegbeteg, agresszív, ostoba, militarista, semmint egy hÅ?s, aki megbosszulja neje (kétes) becsületén esett csorbát. Stewart, ennek tudatában vállalja az ügyet, így egészen friss és izgalmas a film további része, hisz egy olyan embert véd, akinek tettére nincs igazi mentség.

Az erkölcsi fertÅ? és karakterek jellemgyengeségét pompásan ábrázolja Otto Preminger rendezÅ?, aki remek beállításokkal és apró jelzésekkel, félmondatokkal bemutatja egy gyilkosság anatómiáját.

A filmben hallható â??bűnösâ?? jazz zene, csak tovább fokozza ezt az atmoszférát. A bÅ? két és fél órás játékidÅ? oroszlán része a tárgyaló teremben zajlik, ahol szerencsére van idÅ? kidolgozni, azokat az ügyvédi praktikákat, amikkel befolyásolják a bírót és az esküdteket.

Ã?s megint Stewart. Zseniális, ahogy csűri-csavarja mondandóját és közben végig fanyar humorral és egy adag cinizmussal kezeli az eseményeket, amibe önként kerül. Nem szent, nem gonosztevÅ?, csak gyarló ember, aki bár látja az igazságot, koránál fogva, már azt is tudja, hogy ez egy igen relatív fogalom.

Az idÅ?södÅ? színész, a korábbi ambiciózus â??szentâ?? figuráival szemben, így egy másik oldalát is bemutathatta. Ha a bíróságon felelnem kell elfogultságomért vele kapcsolatban, akkor bizonyos, hogy bűnösnek találnának.